Mivel hamarosan (május 8.) itt a második Magyar kézműves fagylalt napja, úgy döntöttünk, ideje megmutatnunk, honnan is ered ez a hűsítő édesség, és hogyan alakult a “pályafutása”.
A fagylalt elődje
A fagylalt korai változatát már az ötezer évvel ezelőtt élő kínaiak is élvezhették. Ezt a hűsítő finomságot hóból, tejből, gyümölcsléből és fűszerekből készítették. A perzsák és az arabok lelkes közvetítésének hála, a Földközi-tenger menti országokhoz is eljutott. Hippokratész (szül. kb. i. e. 460.), aki szerint a betegségeket a négy fontos testnedv (fekete epe, sárga epe, nyál, vér) aránytalanságai okozzák, a betegeknek fagylaltot írt fel, mivel úgy vélte, ez az étel élettel tölti meg a testnedveket. De nemcsak ő tartotta jótékony hatásúnak; Nagy Sándor élénkítőszer gyanánt szolgáltatta fel a csaták előtt. Ugyan akkor még folyékonyabb állagú, italszerű készítmény volt a végeredmény, ami borból, mézből, és gyümölcsökből állt. Néró császár pedig annyira odavolt ezért az édességért, hogy képes volt akár négyszáz kilométeres távolságból jeget hozatni. Szolgálói ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel ízesítették.
A nagy ötlet
Marco Polo idejében egyszer csak rájöttek, hogy mennyivel egyszerűbb egy fagylaltkészítő edényt lefagyasztani, ahelyett, hogy a készítményhez jeget kevernének. Hamarosan meg is nyitotta kapuit a világ első fagyizója, a Café Procop 1672-ben, hol máshol, mint a gasztronómia fellegvárában, Párizsban. Eleinte csak nyaranta állt nyitva a vendégek előtt és csak citrom ízesítésű hűsítőt árultak, de nagy népszerűségnek örvendett a hely. Rousseau, Voltaire és Napóleon is szívesen ellátogatott oda. Az 1700-as évek végére az addig csak előkelőségekhez elérő édességet már nyolcvanféle ízesítéssel a polgárok is könnyen elmajszolhatták.
A teljes cikkhez kattints ide.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: