Az ember, akinek kilyukadt a gyomra

Egy nagyon érdekes dologra akadtam rá a minap, amit tüstént meg is osztok a nagyérdeművel. Azt hiszem ezek után új értelmet nyer a “kilyukad a gyomrom” kifejezés. Az alábbi kis írásból megtudhatjátok, hogy ki és hogyan fedezte fel az emésztőrendszer működésének alapelvét.

1822. június 6-án egy 18 éves szőrmekereskedőt,  a francia-kanadai származású Alexis St. Martint véletlenül eltalálta egy golyó. Nem halt bele a sérüléseibe, de maradandó nyomot hagyott. A lövedék a hátán hatolt be a testébe és a gyomrán át távozott. A golyó ütötte sebszélek sosem forrtak össze. A fiatal férfi szerencsére nem vesztette el életkedvét a balesete után. Két éven át hiába próbálták bezárni a sebet, csak nem sikerült. Ekkor a fiatal felnőtt megengedte a connecticut-i katonaorvosnak, Dr. William Beaumontnak, hogy megfigyeléseket, kísérleteket végezzen rajta. Ugyanis a seb apró nyílásán keresztül lehetőség nyílt megfigyelni az emberi szervezet emésztési folyamatait. Hogy az elfogyasztott étel és ital nehogy kicsöpögjön, folyamatosan kötözni kellett a rést.

Elkezdődtek a kísérletek. Az orvos egyszerű módszert alkalmazott; különböző napszakokban többféle ételt (káposztát, kenyeret, főtt és nyers húst, akasztott selyemszálakra, és a nyíláson keresztül St. Martin gyomrába juttatta őket. A kísérlet sorozat 1825. augusztus 1-jén délben vette kezdetét. Egy órával később kivette az ételdarabokat, és azt tapasztalta, hogy a kenyér és a káposzta félig emésztett állapotban van, a húsok pedig érintetlenül maradtak. Újabb óra elteltével megismételte a folyamatot, ekkorra már csak  a nyers hús maradt emésztetlen.

Alexis hősiesen viselte a több mint 230 próbálkozást (természetesen nem egy nap alatt történt), amelynek során Beaumont rájött, hogy a szénhidrátok (káposzta, kenyér) emésztése gyorsan lezajlik, a fehérjék és zsírok emésztése 8 órán át is eltart. A doktor ezt annak tulajdonította, hogy a káposztát darabokra vágta, a kenyér pedig lyukacsos volt. A tudomány mai állása szerint arról volt szó, hogy  a szénhidrátok gyorsabban szívódnak fel (bizonyos szénhidrátok, mint például a keményítő lebontása már as szájban elkezdődik, a gyomorban pedig leáll), míg a fehérjék és zsírok lassabban emésztődnek meg.

Beaumont megvizsgálta a gyomor hőmérsékletét, még pedig úgy, hogy egy hőmérőt dugott St. Martinba, 38 fokot állapított meg. Némi gyomornedvet szívott ki türelmes alanyából, amit 38 fokon tartott, majd egy darab húst rakott a kinyert folyadékba. Észrevételei szerint, ilyen körülmények között 10 óra kell a hús lebontásához.

1833-ban a fiút áthelyezték, ahol őrmesterként szolgált, és bár Beaumont szerette volna folytatni megfigyeléseit, az addig összegyűlt ismeretanyagát összefoglalta. Értekezését azóta az emberi emésztőrendszer működését leíró alapművek között tartják számon.