Ferdinánd fánk

Valójában nem is fánk, hanem tekercs, vagy csiga, de valamiért nálunk így él a köztudatban. Ha jól tudom, ezt a jellegzetes, kelt tésztából készült édességet a paraszti lakodalmakon rendszeresen fogyasztották. Az idő múlása viszont nem fogott ki rajta. Ma is ugyanolyan jó. Egy dolog viszont rontja a renoméját, nagyon macerás és hosszú ideig tart elkészíteni. Nem csoda hát, hogy alkalmi étel. Viszont legalább egyszer mindenképp érdemes nekiveselkedni. A családban nálunk is hagyomány, hogy időnként nyaggatjuk a nagymamát vele.
Na ez nem piskóta!

Amire szükséged lesz

kovászhoz

A hideg vagy langyos tejben az élesztőt megfuttatjuk a cukorral és a sóval.

tésztához

A lisztet, a tojássárgáját, a kovásszal összekeverjük. Jól kidolgozzuk a tésztát, majd megkelesztjük valami meleg helyen kábé 1 órán keresztül, amíg megdagad.

töltelék

A margarint a kétfajta cukorral nagyon habosra keverjük. A tésztát kinyújtjuk kb. 1,5 centisre és jó vastagon, egyenletesen rákenjük a tölteléket. A tészta két oldalát befelé tekerjük, addig,hogy kb. 2cm-s rés legyen köztük.

valahogy így

Középen kettévágjuk, így két rudat kapunk. Egy jó alaposan kivajazott és meglisztezett lábosba 5-6 centis darabokat vágunk a tekercsekből és úgy helyezzük el őket az edényben,hogy maradjon köztük elég hely. Hagyjuk még másfél órán át kelni.

Ezután mehet a sütőbe. Amikor félig megsült, kivesszük és jó alaposan megborítjuk a vaníliás-cukros tejföllel. Ha már kissé megpirult a tejföl, illetve Ferdinánd már beszippantotta magába a nagy részét, akkor fogunk egy tálat és ráborítjuk a szépséget, hogy az alja legyen felül. Ebben a formában, olyan,mint egy torta.

Tovább a blogra »